Alapvetően a Boomkin cikke szerintem pozitív volt. Elnézést, hogy így itt bele kontárkodom.
Köszönöm az építőjellegű kritikát a táraltvezetéssel kapcsolatban. Őszintén szólva, Pepával nagyon lesokkolódtunk mikor legelőször láttuk, az egészet, az első hét csütörtöki napján. Végig néztük a dolgokat és teljesen letaglózott, mert alig két-három animét ismertünk az egészből. Nálam akkor pénteken volt a csúcspont, úgy gondoltam erről képtelenség egy órás tárlatvezetést tartani. Úgyhogy minden benne legyen, és ne váljon unalmassá. Csak, ha minden animét, rajzolót és évszámot elmondanánk, akkor lenne legalább 20 perc. Csak ami a plakátokon van.
Pepa egész héten kereste az anyagokat, Orsi is sokat segített és én uccsó két nap kb két órát aludtam, hogy minden meglegyen. Állítólag a legelső sikerült a legjobban eddig, ami nem lehetetlen tekintve, hogy annyira fáradtak voltunk, hogy izgulni se tudtunk már. És persze szuper volt a közönség. Csupa idegen volt sok random érdeklődővel, teljesen családiasan.
Őszintén szólva azt hiszem azért próbáljuk kicsit túlpörögni a dolgot és sok mimikát meg színészkedést belevinni,hogy ne legyen unalmas egy laikusnak és egy rajongónak se. Eddig ha összevetem a három tárlatvezetést, kb összesen 120-an lehettek és nagyjából 15 olyan ember volt ebből, akik sose láttak animét és mangát. Nehéz egy ilyen közönségnél fenntartani az érdeklődést, egy részük semmit nem tud másik része meg már több éve foglalkoznak hobby szinten vele. Épp ezért próbálunk sajnos kevés nevet és dátumot beletenni viszont annál több érdekességet, amit nem mindenki tudhat. Őszintén szólva mi úgy mentünk oda először körbenézni, hogy semmit nem tudtunk Ultramanról, a Tetsujin stílusról, Namisukeről és Doraemonról. Én is 98-ban a Sailor Moonal kezdtem animés pályafutásomat mostmár több mint 13 éve vagyok aktívan anime/manga/japán/kelet rajongója, de igazság szerint sose néztem 80-éveknél korábbi sorozatokat.
A kiállítással kapcsolatban, fontos hozzá tennem, miért "csak" ennyi az egész - már sokan kérdezték tárlatvezetés után miért nincs Dragon Ball, Naruto, stb. Egyrészt mert japánban sokszor nem is azok a legsikeresebb animék, amik a világ többi táján. Másrészt pedig mert komoly jogvédelem alatt állnak a dolgok. Minden stúdió, anime, manga, karakter neve levédett. Valakinek a tulajdonában van és őszintén szólva nem is olyan könnyű megszerezni rá a jogot, hogy használják. Pl.: pont egy ilyen kiállítás alkalmával. Bizonyára sok mindent mást is szívesen hoztak volna, de a kasszája és lehetőségei mindenkinek véges.
Ehhez kapcsolódik a tilos fotózni dolog is. Pontosan a jogvédelem miatt nem lehet ingyen fotózni ezeket a dolgokat. Ezt nem is a múzeum és az alapítvány találja ki, de őket komolyan megbírságolhatják érte, ha jogtalanul jelennek meg képek. Egyébként a kiállítás folyamatosan vándorol ezért tart csak négy hétig, az hiszem Olaszországból érkezett hozzánk, de arra már sajnos nem emlékszem hova viszik februárban.
Mindettől függetlenül úgy gondolom, nagyon jól meg lett hirdetve az egész. Rengeteg látogatnak oda, egy hétvégi látogatottsága a múzeumnak nagyobb mint máskor két heti.
A két előadással kapcsolatban.
A lányok szerintem nagyon ügyesek voltak, sajnáltam, hogy Eszter ennyire izgult, szegény nem tehetett róla, én mondtam nekik, hogy 30 embernél nem jön több. Mivel az első két alkalommal tényleg nem votlak többen és szerintem így is készült lelkiekben ő is. Ha az ember nincs hozzá szokva nagy közönséghez könnyen kitör rajta a lámpaláz. Emlékszem én először a 2006 tavaszán millenárisban tartott AnimeConon konferáltam cosplayt a színpadon. Úgy éreztem, hogy egy picit izgulok csak, de ez várható, mert meleg is volt, meg fények az ember arcában. Aztán többiek mondták, hogy úgy néztem ki mint, aki mindjárt elájul. Azóta már volt pár alkalmam nagyobb közönség előtt beszélni, így szerintem azóta tudtam picit fejlődni. De még mindig izgulok néha.
Visszatérve, én mindkét előadást érdeklődéssel hallgattam, mert bár hiába tanulok rengeteget a barátoktól, akik komolyan foglalkoznak japánnal mégis sok újdonságot tudtak mondani a lányok. Olyan dolgokról is beszéltek, ami nekem eszembe sem jutott, vagy csak nem húztam párhuzamot a dolgok között. Szerintem nagyon érdekes volt, számomra elsősorban ez volt a fontos.
Úgyhogy én csak gratulálni tudok nekik, biztos vagyok benne, ha még egyszer végig kéne csinálni már kisújjból kiráznák.
Azzal kapcsolatban, hogy rövid volt a mangás előadás. Sajnos a lányoknak fejenként volt 30 percük kifejteni a témájukat, az Otakukról szóló még úgy ahogy belefér, de a mangáról nagyon nehéz mindössze 30 percben beszélni.
A tárlatvezetésre szánt 1 óra is hihetetlen kevésnek tűnik a számomra. 80 év 6percbe szorítva. Szívesen tartanánk két órásat is vagy többet. De figyelembe kellett venni a tárlatvezetésnél és az előadásoknál is, hogy mindössze két óránk van, mert az emberek átlagosan képtelenek 50 percnél tovább koncentrálni. Ez tény, huzamosabb ideig szünet nélkül nem megy. Ráadásul végig állni kell, ami szintén nem túl előnyös. Lehetne mindez sokkal hosszabb is, de szem előtt kell tartani, hogy az érdeklődést is végig fent kell tartanunk ilyenkor, ami ilyen körülmények között nem könnyű. És ha az ember ácsorog és dekoncentrált is lesz, akkor elunja, beszélgetni kezd, és oda az érdeklődés. Gondolom ezt mindenki megérti.